Nem mondhatom el senkinek,elmondom hát...
2010.05.31. 22:19
...mindenkinek.
Későn érő típus vagyok.
Ahogy azt hiszem,talán Woody Allen mondta:
A feleségem alapjában véve éretlen nő volt.Bejött a fürdőszobába,és elsüllyesztette a papírhajóimat.
Későn érő,mert sok minden jóval később történt meg életemben,mint az normális emberekkel szokott.
Másnak 14 évesen jön az ihlet,hogy gitározzon,nekem 25 évesen jutott eszembe.
Az első igazi nemi aktus is már majdnem 20 éves koromban történt meg.
A zenei izlésem is igazándiból csak 25 éves koromban kezdett formálódni-talán ezért ragadtam annyira későn gitárt a kezembe?
Persze,zenésznek sohasem készültem,30 éves koromban le is tettem a "lantot".
És most megint változtam.
Kerültem a blogot,nem értettem embereket,ez mire jó.
Persze,élvezettel olvastam 1-2-t,de ezek inkább híreket tartalmaztak,és nem személyes naplót.
A legtöbb esetben azt láttam,hogy csak rövid ideig működnek ezek a privát blogok.
Most pedig döntöttem.
Mindezek tudatában valahol úgy fogom fel,hogy ez lesz az én "tevém".
Majd néha feljövök ide,megetetem,megitatom őt,kiadom magamból,amit ki kell,hogy adjak,oszt halagggggyunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.